Feliratkozás a bejegyzésekre

Ha szeretnél értesülni ennek a blognak az új bejegyzéseiről, akkor iratkozz fel az alábbi űrlapon. Az értesítőben olyan megjegyzéseinkről is olvashatsz, amelyek nem nyilvánosak. Az értesítő küldése ingyenes!
Név:*
E-mail cím:*
E-mail cím újra:*

2012. július 16., hétfő

Pénzkölcsön nyújtás üzletszerűsége, engedélyhez kötöttsége

  A gyakorlatban számos olyan helyzet adódik, amikor pénzkölcsön nyújtására kerül sor. Ilyenek az alábbiakban felsorolt esetek is:
- a cég kölcsönt ad kapcsolt vállalkozásának,
- a cég kölcsönt ad egy másik, nem kapcsolt vállalkozásnak,
- a cég kölcsönt ad a magánszemély tulajdonosának,
- magánszemély tulajdonos tagi kölcsönt ad a cégének.
Mivel az engedély vagy bejelentés nélkül végzett pénzügyi szolgáltatás bűncselekménynek minősül, ezért érdemes minden esetben megvizsgálni, hogy az adott kölcsönnyújtás nem minősül-e engedélyköteles szolgáltatás nyújtásnak. Ha erről meggyőződtünk, akkor következhet az, hogy megfontoljuk az adózási és számviteli kérdéseket.
A pénzkölcsön nyújtás –- a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvényben (a továbbiakban Hpt.) megfogalmazott kivételekkel - szolgáltatási tevékenységnek minősül. A kérdés csak az, hogy üzletszerűnek minősül-e?

A KSH honlapján a szakmai kód a következők szerint kerül kifejtésre:

A [6492] TEÁOR '08-as kód kifejtése
6492 - Egyéb hitelnyújtás
Tartalmi meghatározás
Ebbe a szakágazatba tartozik a nem monetáris intézmények hitelnyújtásával összefüggő pénzügyi közvetítés (ilyen pl. a kockázati tőkebefektető cég, az "ágazatspecifikus" bank, befektetőklub). A hitelek nyújtása különböző formában történhet: kölcsönök, jelzáloghitelek, hitelkártyák stb.

A szolgáltatások típusai a következő lehetnek:
- fogyasztói kölcsön nyújtása
- nemzetközi kereskedelem finanszírozása
- hosszú távú ágazati finanszírozás bank által
- bankrendszeren kívüli pénzkölcsönzés
- lakásvásárlási hitel nyújtására szakosodott, nem betétgyűjtő intézmények hitelnyújtása
- zálogházi és záloghitel közvetítői tevékenység

Nem ebbe a szakágazatba tartozik:
- a lakásvásárlási hitel nyújtására szakosodott intézmények tevékenysége, amelyek betétet is gyűjtenek,
- operatív lízing (tartós bérlet), a lízingelt eszköz típusának megfelelően.


A pénzkölcsön nyújtás fogalmával is a Hpt. -ben a találkozhatunk.


A pénzügyi szolgáltatás és kiegészítő pénzügyi szolgáltatás

3. § (1) Pénzügyi szolgáltatás a következő tevékenységek üzletszerű végzése forintban, illetőleg devizában, valutában:

a) betét gyűjtése és más visszafizetendő pénzeszköz – saját tőkét meghaladó mértékű – nyilvánosságtól történő elfogadása;

b) hitel és pénzkölcsön nyújtása;

c) pénzügyi lízing;
d) pénzforgalmi szolgáltatások nyújtása;
e) elektronikus pénz kibocsátása;
f) olyan papír alapú készpénz-helyettesítő fizetési eszköz (például papír alapú utazási csekk, váltó) kibocsátása, illetve az ezzel kapcsolatos szolgáltatás nyújtása, amely nem minősül pénzforgalmi szolgáltatásnak;
g) kezesség és bankgarancia vállalása, valamint egyéb bankári kötelezettség vállalása;
h) valutával, devizával – ide nem értve a pénzváltási tevékenységet –, váltóval, illetve csekkel saját számlára vagy bizományosként történő kereskedelmi tevékenység;
i) pénzügyi szolgáltatás közvetítése;
j) letéti szolgáltatás, széfszolgáltatás;
k) hitel referencia szolgáltatás;
l)
m)
n)

(2) Kiegészítő pénzügyi szolgáltatás a következő tevékenységek üzletszerű végzése forintban, illetve devizában:

a) pénzváltási tevékenység;
b) fizetési rendszer működtetése;
c) pénzfeldolgozási tevékenység;
d) pénzügyi ügynöki tevékenység a bankközi piacon.

(3) Az (1)–(2) bekezdésben foglalt tevékenységek – az e törvényben foglalt eltéréssel – üzletszerűen csak engedéllyel végezhetők.

(4) Ha törvény másként nem rendelkezik, kizárólag a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének (a továbbiakban: Felügyelet) az e törvény alapján kiadott engedélyével végezhető az (1) bekezdésben meghatározott pénzügyi szolgáltatás, valamint a (2) bekezdés a) és d) pontjában meghatározott kiegészítő pénzügyi szolgáltatás.

(5) Az (1) bekezdés d)–f) pontjaiban meghatározott pénzügyi szolgáltatási tevékenység engedélyezési eljárásában – a működési terv vonatkozásában és a pénzforgalmi szolgáltatás lebonyolításával kapcsolatos kérdésekben – az MNB szakhatóságként vesz részt.
(6) A (2) bekezdés b) és c) pontjában meghatározott tevékenységet az MNB engedélyezi, ellenőrzi, illetve az ilyen engedélyt az MNB vonja vissza.
(7) A (6) bekezdésben meghatározott tevékenységek végzésének engedélyezéséről szóló határozatot az MNB közli a Felügyelettel. A Felügyelet a határozat alapján a jogi személyt nyilvántartásba veszi.
(8) Törvény váltóval saját számlára vagy bizományosként történő kereskedelmi tevékenységet [3. § (1) bekezdésének g) pontja] más jogi személy részére is lehetővé teheti.
(9) A függő ügynök a Felügyelet engedélye nélkül végezhet ügynöki tevékenységet.
(10) A pénzügyi intézmény az általa megbízott függő ügynök, többes ügynök és közvetítői alvállalkozó személyét, valamint az alkusz az általa megbízott közvetítői alvállalkozó személyét a Felügyelet által meghatározott módon és gyakorisággal bejelenti a Felügyeletnek.
(11) A kockázati tőkealap a tőkepiacról szóló 2001. évi CXX. törvényben (a továbbiakban: Tpt.) meghatározott mértékben az ott felsorolt személyi kör részére pénzkölcsönt nyújthat.

(12)1 Pénzügyi intézménynek nem minősülő vállalkozás csoportfinanszírozást a Felügyelet engedélye nélkül is végezhet.

(13) A 3. § (1) bekezdésének e) pontja szerinti pénzügyi szolgáltatási tevékenység végzésére
a) a hitelintézet, az elektronikuspénz-kibocsátó intézmény és a Posta Elszámoló Központot működtető intézmény az elektronikus pénz kibocsátására vonatkozó engedély birtokában,
b) a nem a monetáris politikai eszközeinek alkalmazása során eljáró MNB és a kincstár törvény erejénél fogva
jogosult (a továbbiakban együttesen: elektronikus pénz kibocsátója).


2. számú melléklet az 1996. évi CXII. törvényhez

Értelmező rendelkezések

I. Pénzügyi szolgáltatások
10. Hitel és pénzkölcsön nyújtása:

10.2. Pénzkölcsönnyújtás

a) a hitelező és az adós között létesített hitel-, illetőleg kölcsönszerződés alapján a pénzösszeg rendelkezésre bocsátása, amelyet az adós a szerződésben megállapított időpontbankamat ellenében vagy anélkülköteles visszafizetni;

b) követelésnek – az adós kockázatának átvállalásával vagy anélkül történő – megvásárlása, megelőlegezése (ideértve a faktoringot és a forfetírozást is), valamint leszámítolása, függetlenül attól, hogy a követelés esedékességének nyilvántartását és a kintlévőségek beszedését ki végzi;

c) minden olyan megállapodás, amely értékpapír vételéről és határidős visszaszármaztatásáról rendelkezik és a szerződés tárgyát képező értékpapírok a vevő (hitelező) javára az ellenérték óvadéki biztosítékául szolgálnak úgy, hogy azokat az ügylet ideje alatt további ügyletben sem elidegeníteni, sem megterhelni nem lehet;

d) a jelzálog-hitelintézetről és a jelzáloglevélről szóló külön törvény szerinti önálló zálogjog vásárlása és egyidejű eladása útján végzett tevékenység;

e) zálogkölcsön nyújtása;

e)2 anyavállalatnak leányvállalatokkal, illetőleg ez utóbbiak egymás közötti, a likviditás biztosítása érdekében közösen végrehajtott pénzügyi művelete (csoportfinanszírozás).

Ugyanebben a törvényben találjuk meg, hogy mit nem minősít a jogalkotó pénzkölcsön nyújtásnak:

10.4. Nem minősül pénzkölcsön nyújtásának

a) a munkáltató által a munkavállaló részére szociális céllal – esetileg – adott kölcsön,
b) az egymással áruszállítási vagy szolgáltatási jogviszonyban álló vállalkozások vagy természetes személyek által e jogviszonyra tekintettel adott halasztott fizetés vagy előleg (kereskedelmi kölcsön), ide nem értve a pénzügyi intézmény által kötött ilyen ügyleteket,
c) a biztosítóintézet által az életbiztosítási kötvény tulajdonosának nyújtott kötvénykölcsön,
d) az önkormányzat által adott lakáscélú vagy szociális kölcsön,
e)
f)

Az engedélyhez kötöttség feltétele az üzletszerűség. A törvény értelmező rendelkezései között olvashatjuk ennek fogalmát:

22. Üzletszerű tevékenység: az ellenérték fejében nyereség, illetve vagyonszerzés végettelőre egyedileg meg nem határozott ügyletek megkötésére irányulórendszeresen folytatott gazdasági tevékenység.

36. Csoport: olyan vállalkozások összessége, amelyet egy anyavállalat, annak leányvállalatai és mindazon vállalkozások alkotnak, amelyekben az anyavállalat vagy leányvállalata ellenőrző befolyással vagy részesedési viszonnyal rendelkezik.
38. Anyavállalat: minden olyan vállalkozás, amely egy másik vállalkozás működésére ellenőrző befolyást gyakorol.
39. Leányvállalat: minden olyan vállalkozás, amelynek működésére egy másik vállalkozás ellenőrző befolyást gyakorol. A leányvállalat valamennyi leányvállalatát az anyavállalat leányvállalatának kell tekinteni.


A Felügyelet egyik állásfoglalásából következtethetünk arra, hogy ők mit tekintenek üzletszerűnek, illetve rendszeresnek:

Az üzletszerűség fogalmát a Hpt. 2. számú mellékletének III./22. pontja határozza meg. E definíció alapján üzletszerű tevékenység az ellenérték fejében nyereség, illetve vagyonszerzés végett – előre egyedileg meg nem határozott ügyletek megkötésére irányuló – rendszeresen folytatott gazdasági tevékenység. Ha az üzletszerűség mindhárom feltétele – ellenérték fejében szerzés, nyilvánosság, rendszeresség – teljesül, a tevékenység akkor minősül üzletszerűnek.

A Hpt. konkrétan nem mondja ki, hogy mi tekinthető rendszeresen végzett tevékenységnek, azonban a szó grammatikai (és logikai) értelmezése alapján egy meghatározott időtartam (általában egy év) alatt 1-nél több alkalommal folytatott lízingtevékenység álláspontunk szerint már rendszeresnek minősül.

A fentiekből az „argumentum a contrario” elve alapján következtetve egy ingatlannak egyetlen alkalommal történő lízingbeadása véleményünk szerint nem tekinthető rendszeresnek, s ezáltal üzletszerűnek sem, így ezen egyszeri tevékenység végzéséhez a Felügyelet engedélye nem szükséges.”

Egy másik állásfoglalás szerint:

Az ellenérték fejében végzett tevékenység, a nyereség-, vagyonszerzésre irányultság az üzletszerűség olyan fogalmi kritériumai, amelyeknek tekintetében a főszabály szerint az a megítélés, hogy amennyiben a szolgáltatást bármilyen plusz költség vagy díj felszámítása mellett nyújtják, akkor a nyereség-, illetve vagyonszerzésre irányultság megállapítható.
Az üzletszerűség következő fogalmi eleme, az előre egyedileg meg nem határozott ügyletek megkötésére irányultság álláspontom szerint akkor valósul meg, ha a társvállalatok között megkötendő szerződések száma, a szerződő felek köre, a szerződésben meghatározott szolgáltatás értéke, továbbá a szerződéskötés egyéb lényegi körülményei előre nem meghatározottak. Az azonban, hogy egy ügylet kapcsán az előre egyedileg meghatározott ügyletekre irányultság megállapítható-e csak a konkrét szerződés, illetve a szerződéskötés körülményeinek ismeretében dönthető el kétséget kizáró módon.
A rendszeresség tekintetében a Hpt. nem ad eligazítást, és a Felügyelet álláspontja az, hogy az eseti jellegű ügyletkötést (több hasonló ügyletet egy szerződésbe foglalnak) is lehet rendszeresen folytatott gazdasági tevékenységnek tekinteni, amennyiben a szerződés tartalma a szolgáltatás rendszeres nyújtására utal.
Ha a szolgáltatásnyújtás körülményeiből, illetve a megkötött szerződésekből következően valamennyi tényállási elem megvalósul, akkor a szolgáltatásnyújtás üzletszerűnek minősül. Ha viszont a tényállási elemek valamelyike nem állapítható meg, akkor nem üzletszerű.


Nézzünk meg néhány elérhető állásfoglalást a témával kapcsolatban!

Még mindig megtaláljuk az interneten a Felügyeletnek egy olyan állásfoglalását, amely a Hpt. 2. számú melléklet értelmező rendelkezéseinek 10.4. f)3 – már hatályon kívül helyezett - pontjára hivatkozik, amely az anyavállalat és leányvállalatai, illetve ezek egymás közötti kölcsönnyújtási ügyleteivel foglalkozik!

Figyelemre méltó, hogy a Hpt. 10.4. f) pontja szerint kivételként kezelt, azaz kölcsönnyújtásnak nem minősített csoportfinanszírozás kikerült a törvényből, ugyanakkor bekerült, mint nevesített kölcsönnyújtási ügylet a 10.2 e) bekezdésbe, illetve a 3. § (12) bekezdésbe, mint ugyancsak nevesített, engedély nélkül végezhető tevékenység („Pénzügyi intézménynek nem minősülő vállalkozás csoportfinanszírozást a Felügyelet engedélye nélkül is végezhet”).

Pénzkölcsönnyújtási tevékenység meghatározása

Az állásfoglalást kérő ügyvéd kérelmében előadta, hogy ügyfele több gazdasági társaságban részesedéssel rendelkező gazdasági társaság. „Az egyes társaságok likviditása változó, hol az egyiknek, hol a másiknak lenne szüksége átmeneti kölcsönre, melyet az azonos tulajdonosi körű másik társaság vagy éppen a társaság tulajdonosa biztosíthatna.” Az állásfoglalás iránti kérelem e tényállással összefüggésben a pénzkölcsönnyújtási tevékenység meghatározására irányul.
A hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény (a továbbiakban: Hpt.) 3. § (1) bekezdésének b) pontja értelmében pénzügyi szolgáltatásnak minősül a hitel és pénzkölcsönnyújtás tevékenység üzletszerű végzése forintban, illetőleg devizában, valutában.
A Hpt. 3. §-ának (3) bekezdése szerint amennyiben üzletszerűen végzik a pénzkölcsönnyújtási tevékenységet, annak folytatása csak a Felügyelet által kibocsátott engedély alapján lehetséges.
Ugyanakkor a Hpt. 2. számú mellékletének I/10.4. pontja meghatározza, hogy mely tevékenységek nem minősülnek pénzkölcsönnyújtásnak. Ezek körében a hivatkozott rendelkezés f) alpontja szerint nem minősül pénzkölcsön nyújtásának az „anyavállalatnak leányvállalatokkal, illetőleg utóbbiak egymás közötti, a likviditás biztosítása érdekében közösen végrehajtott pénzügyi művelete, ide nem értve a pénzügyi intézmény által kötött ilyen ügyleteket.”
Megítélésünk szerint amennyiben az állásfoglalást kérő által vázolt esetben – a Hpt. 2. számú mellékletének III/38. és III/39. pontjában meghatározott – anyavállalat és leányvállalat közötti kapcsolat fennáll és az ügylet a likviditás biztosítása érdekében történik, a hivatkozott kivételt biztosító szabály értelmében ez a tevékenység nem minősül pénzkölcsönnyújtásnak, vagyis a Felügyelet engedélye nélkül végezhető.

A következő állásfoglalásnak is van hatályon kívül helyezett hivatkozása, de ettől függetlenül figyelemre méltó, hogy a kereskedelmi partnereknek nyújtott kölcsönt hogyan minősíti a felügyelet!

A Hpt. 3.§ (1) bekezdésének b) pontjában foglalt pénzkölcsönnyújtás engedélyköteles, ha a tevékenységet üzletszerűen végzik?

Az állásfoglalást kérő könyvvizsgáló tevékenysége során került kapcsolatba egy gazdasági társasággal, melynek tevékenységi körébe nem tartozik „pénzintézeti tevékenység”, bevétele kereskedelmi tevékenységből származik. Működése során kereskedelmi partnereinek nagyobb összegű kölcsönt adott, kamat kikötésével. A kölcsönök futamideje nem, vagy csak alig haladta meg az egy évet. A kölcsönnyújtás külföldi társaságok részére történt, az elmúlt két évben öt különböző társaságnak. Az állásfoglalás iránti kérelem tartalmazza továbbá: „A kölcsön futamideje alatt adódott az a lehetőség, hogy a kölcsön visszafizetése fejében a kedvezményezett társaságban tulajdonrészt, tőzsdén nem jegyzett részvényt vesz át a kölcsönadó, de ezt a megoldást a kölcsönszerződés nem tartalmazta, annak ellenére, hogy a kölcsön folyósítójának nincs kifogása a törlesztés ilyen módja ellen.”
A hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény (a továbbiakban: Hpt.) 3. § (1) bekezdésének b) pontja értelmében pénzügyi szolgáltatásnak minősül a hitel és pénzkölcsönnyújtás tevékenység üzletszerű végzése forintban, illetőleg devizában, valutában.
A Hpt. 2. számú mellékletének I/10.2. pontja (a-d alpontja) határozza meg a pénzkölcsönnyújtás fogalmát. Ennek egyik típusa az a) alpont szerint:
a hitelező és az adós között létesített hitel-, illetőleg kölcsönszerződés alapján a pénzösszeg rendelkezésre bocsátása, amelyet az adós a szerződésben megállapított időpontban - kamat ellenében vagy anélkül - köteles visszafizetni”.
A Hpt. 3. §-ának (3) bekezdése szerint amennyiben üzletszerűen végzik a pénzkölcsönnyújtási tevékenységet, annak folytatása csak a Felügyelet által kibocsátott engedély alapján lehetséges.
Ebből következően a pénzkölcsönnyújtás, mint engedélyköteles pénzügyi szolgáltatás meghatározásakor kiemelten vizsgálandó az üzletszerűség feltétele. A Hpt. 2. számú melléklete III/22. pontja értelmében:
Üzletszerű tevékenység: az ellenérték fejében nyereség, illetve vagyonszerzés végett - előre egyedileg meg nem határozott ügyletek megkötésére irányuló - rendszeresen folytatott gazdasági tevékenység.”
Megítélésünk szerinta rendelkezésre álló információk alapján – jelen ügyben megállapítható a Hpt. 3. § (1) bekezdésének b) pontjában meghatározott pénzkölcsönnyújtás üzletszerű végzése, ugyanis a levélben leírt tényállás szerint az üzletszerűség mindhárom együttes feltétele fennállhat, amelyek az engedélyköteles üzletszerű pénzkölcsönnyújtási tevékenységet megalapozzák.
Az állásfoglalás iránti kérelemben meg nem nevezett társaság a Hpt. 3. § (1) bekezdés b) pontja szerinti tevékenységet engedély nélkül végzi, ezért helye lehet a Hpt. 141. §4-ában meghatározott intézkedések alkalmazásának.

Az alábbi állásfoglalás arról szól, hogy egy vállalkozás megelőlegez ügyfelének valamely ügylet elintézésével járó költségeket.

Üzletszerű-e a pénzkölcsön nyújtás, ha a kölcsönt adó nem kér kamatot és egyéb költséget sem számít fel?

Egy Kft. működésével kapcsolatban az a kérdés merült fel, hogy ütközik-e jogszabályba, vagy más előírásba az a körülmény, hogy a Kft. megelőlegezi ügyfeleinek a hitel elintézésével járó költségeket, melyeket a szerződés teljesülésekor vagy megszüntetésekor egy összegben, kamat, jutalék vagy más költség felszámítása nélkül kell az ügyfeleknek visszafizetniük.
A beadványához mellékelt szerződés második része a megelőlegezésre vonatkozó feltételeket tartalmazza. Ennek 1. pontja a következőképpen határozza meg a megelőlegezést:

Kft által kifizetett pénzösszegek, amelyeket egy ügyfélnek ad kölcsön a hitelügyének elintézése érdekében. Ezeket az összegeket aztán az ügyfélnek vissza kell fizetnie amikor a hitelügylet lezárult.
A hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény (Hpt.) 3. §-a az engedélyköteles pénzügyi szolgáltatások közé sorolja a hitel és pénzkölcsön nyújtását, amennyiben azt üzletszerűen végzik. Az üzletszerű tevékenység fogalmát a Hpt. 2. számú mellékletének III/22. pontja határozza meg: „az ellenérték fejében nyereség, illetve vagyonszerzés végett – előre egyedileg meg nem határozott ügyletek megkötésére irányuló – rendszeresen folytatott gazdasági tevékenység.”
A Hpt. 2. számú melléklete I/10. 2. pontjának a) alpontja a pénzkölcsön nyújtás meghatározását adja: a hitelező és az adós között létesített hitel-, illetőleg kölcsönszerződés alapján a pénzösszeg rendelkezésre bocsátása, melyet az adós a szerződésben megállapított időpontban – kamat ellenében vagy anélkül – köteles visszafizetni.
A hivatkozott törvényi rendelkezések, valamint az Önök által alkalmazni kívánt szerződés-minta tartalma és idézett része alapján megállapítható, hogy a hitelügyintézéssel szükségképpen felmerülő költségek fedezésére előzetesen az ügyfélnek nyújtott kölcsön - figyelemmel rendszerességére, a Kft. által nyújtott szolgáltatás nyereségszerzésre irányultságára és arra a tényre, hogy a szolgáltatás bárki által igénybe vehető – üzletszerű. Ebből következően a Kft. ilyen megelőlegezési, vagy kölcsönszerződés kötésére, ilyen típusú szolgáltatás nyújtására nem jogosult. A hitel és pénzkölcsön nyújtása pénzügyi szolgáltatásra a Hpt. rendelkezése szerint engedélyt a Felügyelettől kizárólag pénzügyi intézmény (bank vagy pénzügyi vállalkozás) kaphat a törvényben előírt feltételek teljesítése esetén.
Felhívom a figyelmet arra is, hogy az engedély vagy bejelentés nélkül végzett pénzügyi szolgáltatás bűncselekménynek minősül!


Mely esetekben minősülhet a pénzkölcsönnyújtási tevékenység üzletszerű, engedélyköteles tevékenységnek
A Társaság tervezett üzleti tevékenysége, hogy a cégcsoportjának tagjai által biztosított forrásokból egyedileg kijelölt vállalkozások részére tőkét kölcsönözzön. A vállalkozások kötelesek lennének a részükre folyósított pénzkölcsönöket előre meghatározott feltételek szerint visszafizetni, vagy a Társaság a kölcsönnyújtás ellenében részesedést szerezne a vállalkozásokban. A befektetési célra kijelölt vállalkozások lehetnek belföldön, illetve külföldön bejegyzettek, a Társaság cégcsoportjához tartozók, de azon kívüliek is, tekintet nélkül üzleti profiljukra, tevékenységi körükre.
A JOGKÉRDÉS
A tervezett tevékenység a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény (Hpt.) 3. § (1) bekezdés b) pontjában meghatározott üzletszerűen végzett engedélyköteles pénzkölcsön nyújtásának minősül-e.
A TÁRSASÁG ÁLLÁSPONTJA
A Társaság tervezett tevékenysége kimeríti a pénzkölcsönnyújtás fogalmát, de nem minősül üzletszerűen végzettnek, mert az üzletszerűség fogalmi elemei közül hiányzik az előre egyedileg meg nem határozott ügyletek kötésére irányultság. Abban az esetben, ha a Hpt. hatálya alá tartozó pénzügyi szolgáltatási tevékenység nem tekinthető üzletszerűnek, úgy folytatásához nem szükséges a Felügyelet engedélye.
A FELÜGYELET ÁLLÁSPONTJA
A Hpt. 2. számú melléklet I. fejezetének 10.2. a) pontja szerint a hitelező és az adós között létesített hitel-, illetőleg kölcsönszerződés alapján a pénzösszeg rendelkezésre bocsátása, amelyet az adós a szerződésben megállapított időpontban − kamat ellenében vagy anélkül − köteles visszafizetni, pénzkölcsönnyújtásnak minősül.
A Hpt. 2. számú melléklet I. fejezet 10. e) pontja alapján az anyavállalatnak leányvállalatokkal, illetőleg ez utóbbiak egymás közötti, a likviditás biztosítása érdekében közösen végrehajtott pénzügyi művelete (csoportfinanszírozás) is a pénzkölcsönnyújtás fogalomkörébe tartozik.
A Hpt. 3. § (3) bekezdése alapján a Hpt. 3. § (1) bekezdés b) pontja alá tartozó hitel és pénzkölcsön nyújtási tevékenység üzletszerű folytatásához a Felügyelet engedélye szükséges.
Az üzletszerű tevékenység fogalmát a Hpt. 2. számú melléklet III. fejezet 22. pontja határozza meg: ellenérték fejében nyereség, illetve vagyonszerzés végett - előre egyedileg meg nem határozott ügyletek megkötésére irányuló - rendszeresen folytatott gazdasági tevékenységnek definiálva azt.
A Hpt. 3. § (12) bekezdése szerint pénzügyi intézménynek nem minősülő vállalkozás csoportfinanszírozást a Felügyelet engedélye nélkül is végezhet.
A Hpt. 3. § (1) bekezdés b) pontja szerinti pénzkölcsön nyújtási tevékenység üzletszerű folytatása pénzügyi szolgáltatásnak minősül, amelynek folytatásához a Hpt. 3. § (4) bekezdésében előírtak alapján engedély szükséges.

A tényállás szerint a Társaság által vállalkozások részére nyújtani kívánt kölcsönök a pénzkölcsönnyújtás fogalomkörébe tartoznak.
Az állásfoglalás-kérelem alapján tehát az vizsgálandó, hogy a kérdéses ügyletek vonatkozásában a Hpt. üzletszerűség tevékenységet definiáló elemei megvalósulnak-e.
Az üzletszerűségnek a Hpt. definíciója szerint három eleme van, amelyek a Felügyelet megítélése szerint csak együtt, egymásra tekintettel értelmezhetők.
Annak megítélése során, hogy adott tevékenység üzletszerű tevékenységnek minősíthető-e, az üzletszerűség fogalmi elemeinek megvalósulását egyedileg szükséges értékelni. A Felügyelet megítélése szerint a definíciónak a rendszeresség és az előre egyedileg meghatározott ügyletek kötésére irányuló tevékenység elemei egymással szoros logikai kapcsolatban állnak. Amennyiben ugyanis egy adott tevékenységgel kapcsolatban az ellenérték fejében, rendszeres gazdasági tevékenységként történő folytatás fogalmi elemek megvalósulnak, úgy az ügyletek előre, „egyedileg meghatározatlansága” járulékos, magyarázó jellegű definíciós elemnek tekinthető. A rendszeresség fogalmának ugyanis alapvető jelentése, belső jelentéséből fakadó „eredménye”, hogy a jövőben ismétlődő, de előre nem azonosítható események megvalósulása következik be.
A Felügyelet álláspontja szerint az ügyletek akkor tekinthetők előre egyedileg meghatározottnak, ha a megkötendő ügyletek egyenként, egyedileg azonosítható módon minden tekintetben (például az ügylet értéke, jellemzői, az ügyleteket megkötő felek személye, a teljesítés feltételei) előre meghatározottak. Amennyiben a konkrét kölcsönügylet(ek) a fent írtak szerint egyedileg azonosítható(k), akkor annak az adott kölcsönnek, illetve kölcsönöknek a nyújtása értelemszerűen nem lehet rendszeres.
Hangsúlyozni kívánjuk azt is, hogy a jogalkotó az ügyletek előre egyedileg meg nem határozott ügyletek kötése fogalmi elemben nem a szerződő felek azonosíthatóságát, hanem magának az adott ügyletnek az azonosíthatóságát nevesíti, mint kivételt az üzletszerűség alól és vélhetően ezt a szigorú értelmezést teszi helytállóvá. Erre utal magának a törvényi definíciónak a nyelvtani-stilisztikai megfogalmazása is. Az „előre egyedileg meghatározottság” kritériuma ugyanis nem a másik két fogalmi elemmel azonos módon, vesszővel elválasztva van felsorolva − amely azonos „erősségű” elemek jogszabályban történő felsorolásánál szokásos −, hanem gondolatjelek közé zártan, a rendszeresség fogalmát, mint fő fogalmi elemet megelőzően, mintegy azt körülírva, magyarázva került feltüntetésre.
Fentiekből következően rendszeresen folytatott gazdasági tevékenység esetében nem tekintendő releváns körülménynek, ha az ügyleteket kötő felek egymást már az ügyletkötést megelőzően ismerik, egymással üzleti, baráti, rokoni, stb. kapcsolatban állnak, mivel a szerződő felek személyének előzetes azonosíthatósága nem eredményezi, hogy az ügylet is előre egyedileg azonosíthatónak minősüljön.
A tervezett ügyletek minősítése a Hpt. üzletszerű tevékenységre vonatkozó fogalom meghatározása alapján
A tényállásból megállapíthatóan a tervezett ügyletek vonatkozásában az ellenérték fejében nyereség, illetve vagyonszerzés végett és a rendszeresség fogalmi elemek vitathatatlanul, egyidejűleg jelen vannak. A tényállás szerint a Társaság a vállalkozások számára befektetési céllal, fizetőképességük, üzleti működésük és profittermelő képességük, lehetőségük figyelembevételével gondos pénzügyi elemzést követően folyósítaná a kölcsönöket, így megállapítható, hogy célja nyereség-, illetve vagyonszerzés. A Társaság a cégcsoport tagok által rendelkezésére bocsátott forrásokból folyamatosan, alapvető tevékenységeként nyújtaná a kölcsönöket, így a fenti tevékenység rendszeres gazdasági tevékenységének tekinthető.
A megjelölt kölcsönnyújtások vonatkozásában a jogi vizsgálat tárgyát tehát kizárólag az a kérdés képezi, hogy az üzletszerűség fogalmi elemei közül az ügyletek egyedileg előre meghatározottsága fennáll-e.
A Felügyelet véleménye szerint jelen esetben az ügyletek száma, volumene és a szerződéskötő felek személye nem azonosítható be előre, mivel a későbbiekben felmerülő finanszírozási igények, szükségletek sem határozhatók meg előre. Nem látható be előzetesen az sem, hogy a Társaság a későbbiekben mely vállalkozásoknak nyújtana kölcsönt, tekintve, hogy azok az elvégzett pénzügyi elemzés alapján megfelelő profittermelő képességűnek mutatkoznak.
Ebből következően a Felügyeletnek a Társaság álláspontjával ellentétes megítélése szerint a bemutatott kölcsönnyújtásokkal kapcsolatban az üzletszerűség fogalmi elemei maradéktalanul megvalósulni látszanak, mivel a Társaság rendszeres gazdasági tevékenységként, nyereség, illetve vagyonszerzési céllal, előre egyedileg meg nem határozott ügyletek kötésével nyújtaná azokat. Fentiek alapján a bemutatott tevékenység a Hpt. 3. § (1) bekezdés b) pontja alá tartozó engedélyköteles hitel és pénzkölcsön nyújtása pénzügyi szolgáltatási tevékenységnek minősíthető.
A Hpt. 3. § (12) bekezdésének előírása alapján a törvény 2. számú mellékletének 10.2. e) pontjában meghatározott, a pénzkölcsönnyújtás fogalmába tartozó csoportfinanszírozás tárgyú, az anyavállalatnak leányvállalatokkal, illetőleg ez utóbbiak egymás közötti ügyletkötéseihez nem szükséges a Felügyelet engedélye. Anyavállalat-leányvállalati viszony fennállása esetén, ha a Társaság vele azonos cégcsoportba tartozó vállalkozás számára kíván kölcsönt nyújtani, azt is vizsgálni szükséges, hogy az ügyletkötés a likviditás biztosítását szolgálja-e, azaz a csoportfinanszírozás fogalomkörébe tartozik, vagy sem.
2011. május

Hogyan minősül egy gazdasági társaság azon tevékenysége, melynek során rendszeresen finanszírozni kívánja kereskedelmi partner cégének működését?

A Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletéhez intézett megkeresésben a Felügyelet állásfoglalását kérték a saját cégük tervezett tevékenységével kapcsolatban.
A mindössze egy mondatban vázolt konstrukció szerint az Önök cége rendszeresen finanszírozná egy kereskedelmi partner cégnek a működését (tűzifa felvásárlás és eladás), majd a kölcsönt felvevő partner árréssel növelt összeggel fizetné vissza a tartozását.
Elöljáróban tájékoztatom, hogy a Felügyelet csak valamely tervezett pénzügyi konstrukció részletes ismertetése és tanulmányozása alapján tudja szakmai álláspontját kifejteni – jelen esetben erről nem lehet szó – így az Önök megkeresésére csupán az általános szabályok ismertetésére kerülhet sor.
Mindenekelőtt rögzíteni kell, hogy a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény (Hpt.) a hitel és pénzkölcsön nyújtását engedélyköteles pénzügyi szolgáltatásnak tekinti abban az esetben, ha a tevékenység végzése kapcsán az üzletszerűség megállapítható. A Hpt. 2. számú mellékletének III./22. pontja kimondja, hogy az ellenérték fejében nyereség, illetve vagyonszerzés végett - előre egyedileg meg nem határozott ügyletek megkötésére irányuló – rendszeresen folytatott gazdasági tevékenység üzletszerű tevékenységnek minősül. Pénzügyi szolgáltatást üzletszerűen kizárólag a Felügyelet engedélyével rendelkező pénzügyi intézmények végezhetnek.
A Hpt. 2. számú mellékletének I./10.4. pontja azokat az esetköröket sorolja fel, amelyek kivételt képeznek az általános szabály alól és a törvény szempontjából (a Hpt. szabályozásának szempontjából) nem minősülnek pénzkölcsön nyújtásnak. Az esetkörök közül a b) alpont alatt meghatározott jogviszony jöhet esetlegesen szóba az Önök konstrukciója tekintetében. E szerint az egymással áruszállítási vagy szolgáltatási jogviszonyban álló vállalkozások vagy természetes személyek által e jogviszonyra tekintettel adott halasztott fizetés vagy előleg nem minősül pénzkölcsön nyújtásnak.
Az idézett jogszabályi rendelkezés folytán két tényezőt kell kiemelni. Az első, hogy a Felügyeletnek nincs információja arról, hogy az Önök cége bármilyen áruszállítási vagy szolgáltatási viszonyban áll-e a finanszírozandó társasággal. A második pedig az, hogy a jogszabály kifejezetten az ilyen típusú és meglévő jogviszonyra tekintettel adott előleget vagy halasztott fizetést emeli ki az engedélyköteles tevékenységek sorából. Amennyiben az Önök cége egyéb kapcsolatban áll a másik társasággal, vagy gazdasági kapcsolat egyébként nincs is Önök között, csupán a finanszírozással teremtődne meg a jogviszony, úgy erre egyértelműen nincs lehetőség a törvény hivatkozott rendelkezése szerint. Ugyancsak kulcskérdés az üzletszerűség megállapíthatósága. Elegendő adat ehhez sem áll rendelkezésünkre, azonban az kétségtelen, hogy Önök rendszeresen és ellenérték fejében kívánnák a finanszírozást vállalni, ezért az üzletszerűséget kizárni nem lehet.
Felhívom a figyelmüket arra, hogy az engedély nélkül végzett pénzügyi szolgáltatás bűncselekménynek minősül, amelyet a Btk. büntetni rendel és ez a bűncselekmény akkor is megvalósulhat, ha a felek a törvény alóli kivettség érdekében színlelt szerződést kötnek.

Pénzügyi szolgáltatási tevékenységet végez-e a gazdasági társaság, amely saját többségi tulajdonában lévő más társaságok számára tagi kölcsönt folyósít?

Az állásfoglalást kérő levélben azt a kérdést vetették fel, hogy engedélyköteles tevékenységnek minősül-e az, ha egy gazdasági társaság a saját többségi tulajdonában lévő más gazdasági társaságok számára több alkalommal – működés beindítása, beruházások megvalósítása céljából – jegybanki alapkamatnak megfelelő mértékű kamat ellenében tagi kölcsönt folyósít.
Fentiek alapján annak vizsgálata szükséges, hogy a társaság tevékenysége megfelel-e a hitelintézetekről és pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII törvény (Hpt.) 3. § (1) bekezdésben meghatározott hitel és pénzkölcsön nyújtása pénzügyi szolgáltatásnak.
Ezen tevékenység fogalmi meghatározását a Hpt. 2. számú melléklet I. fejezet (értelmező rendelkezések) 10. pontja tartalmazza az alábbiak szerint:
10.2. Pénzkölcsönnyújtás
  1. a hitelező és az adós között létesített hitel-, illetőleg kölcsönszerződés alapján a pénzösszeg rendelkezésre bocsátása, amelyet az adós a szerződésben megállapított időpontban - kamat ellenében vagy anélkül - köteles visszafizetni;
A Hpt. 3. § (4) bekezdése értelmében a fenti tevékenységet üzletszerűen kizárólag a Felügyelet engedélyével végezheti pénzügyi intézmény (hitelintézet és pénzügyi vállalkozás).
Ugyanakkor az értelmező rendelkezések 10.4. pont f) alpontja szerint:
Nem minősül pénzkölcsön nyújtásának:
f) anyavállalatnak leányvállalatokkal, illetőleg ez utóbbiak egymás közötti, a likviditás biztosítása érdekében közösen végrehajtott pénzügyi művelete, ide nem értve a pénzügyi intézmény által kötött ilyen ügyletet.
A rendelkezésre álló információk alapján – a vonatkozó jogszabályi rendelkezéseket figyelembe véve –, ha ténylegesen anyavállalat-leányvállalat kapcsolat áll fenn a kölcsönt folyósító és az azt igénybe vevő cégek között, abban az esetben a kérdéses gazdasági társaság által végezni kívánt tevékenység – amennyiben a likviditás biztosítása érdekében kerül sor a fentiek lebonyolítására - nem minősül a Hpt. hatálya alá tartozó pénzügyi szolgáltatási tevékenységnek.
Ezen megállapítás független attól a körülménytől, hogy az anyavállalat milyen mértékű kamatot határoz meg a kölcsön folyósítása alkalmával.
Felhívjuk a figyelmet, hogy valamely tevékenység pontos minősítésére kizárólag az arra vonatkozó valamennyi lényeges körülmény ismeretében kerülhet sor. Ezt figyelembe véve tehát a jelen állásfoglalás elméleti jellegű, amely – a beadványban foglaltak alátámasztására szolgáló további dokumentumok hiányában – teljes mértékben az állásfoglalást kérő által ismertetett tényálláson alapul.”

Nagy értékű gépek részletre történő értékesítése, amikor a halasztott kifizetés miatt felszámított kamat beépül a részösszegekbe:

Pénzkölcsön nyújtásának minősül-e a részletfizetési kedvezmény a részletekbe beépített kamat felszámítása esetén?

A Felügyelet állásfoglalását kérték egy olyan részletfizetési konstrukcióval kapcsolatban, melynek során egy nagy értékű gépek értékesítésével foglalkozó cég úgy kívánja az egyes berendezéseket eladni, hogy azoknak a vevőknek, akik nem képesek a vételárat egy összegben kifizetni részletfizetési lehetőséget biztosít. E részletfizetés esetén a törlesztőrészletek összegébe épül be az értékesítő cég által felszámított kamat, melyet a számlában nem tüntetnek fel, pusztán az eladott berendezések árát növelik meg.
A hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény (Hpt.) 2. számú melléklet I. fejezetének 10.4./b) pontja szerint nem minősül pénzkölcsön nyújtásának az egymással áruszállítási vagy szolgáltatási jogviszonyban álló vállalkozások vagy természetes személyek által e jogviszonyra tekintettel adott halasztott fizetés vagy előleg, ide nem értve a hitelintézet által kötött ilyen ügyleteket. E szakasz alapján – pusztán a halasztott fizetés miatt – nem minősül az ügylet pénzügyi szolgáltatásként.
Felhívjuk a figyelmet arra, hogy a törvény a pénzügyi szolgáltatások üzletszerű végzését, így a pénzkölcsön nyújtását is felügyeleti engedélyhez köti. A 2. számú melléklet III. fejezetének 22. pontja szerint üzletszerű tevékenység: az ellenérték fejében nyereség, illetve vagyonszerzés végett - előre egyedileg meg nem határozott ügyletek megkötésére irányuló - rendszeresen folytatott gazdasági tevékenység.
E meghatározás alapján az a véleményünk, hogy a tevékenység akkor minősülhet üzletszerű pénzkölcsön nyújtásának, ha cégnek a gépek és berendezések eladásán túl a kamatbevételekből is kimutatható üzleti haszna keletkezik.
Ez az állásfoglalás némileg ellentmond annak az előző állásfoglalásnak, amikor a csoportfinanszírozást említik meg, mint kivételt a kölcsönnyújtási tevékenység alól. Ott ugyanis az a megállapítás, hogy közömbös a felszámított kamat, mivel – a régi szabály szerint - nem minősült kölcsönnyújtásnak.

A Felügyeleti állásfoglalásokról a hatóság honlapjáról letölthető az az összefoglaló dokumentum, amelyikből mi is több választ idéztünk. A dokumentum bevezetőjében az alábbiak olvashatók:

A Tisztelt Olvasó az alábbiakban – a felügyelt intézményekre vonatkozó törvényeknek megfelelő feldolgozásban – kérdéseket és válaszokat talál. A kérdéseket a felügyelt szervezetek és azok ügyfelei tették fel, a válaszokat pedig a Felügyelet munkatársai készítették el. A Felügyelet céljai között mindig kiemelten fontosnak tartotta, hogy segítse a felügyelt szervezetek munkáját, valamint az ügyfelek tájékoztatását. Ugyanakkor ezen segítő tevékenysége során fokozottan figyelemmel kell lennie az Alkotmánybíróság több döntésére, amelyek a jogbiztonság szempontjából nem engedik közigazgatási szerv számára az állásfoglalásokkal történő jogértelmezést. A két elvárásnak megfelelve e helyen kell nyilvánvalóvá tenni a Tisztelt Olvasó számára, hogy a következőkben leírt vélemények nem kötelező erejűek, nem minősülnek a jogalkotásról szóló 1987. évi XI. törvény szerinti jogi iránymutatásnak. Ha azonban a vélemények tartalmát a Tisztelt Olvasó munkájában, egyéb ügyében haszonnal tudja alkalmazni, a Felügyelet segítő szándéka már elérte célját.



Következtetések

A cég kölcsönt ad kapcsolt vállalkozásának
Olyan pénzügyi szolgáltatás, amely csoportfinanszírozásnak minősül a 3. § (12) bekezdése alapján a Felügyelet engedélye nélkül is végezhető. Vannak olyan kapcsolt vállalkozások is, amelyek egymásra gyakorolt hatása közvetett módon történik, például ugyanazon család többségi tulajdonában állnak. Ezekben az esetekben nem teljesül az a követelmény, hogy van egy leányvállalat, amelyik más vállalkozásokra befolyást gyakorol. És az sem, hogy van egy, vagy több leányvállalat amely(ek) működésére egy másik vállalkozás ellenőrző befolyást gyakorol. Álláspontunk szerint a törvény betűjéből nem következik, hogy ez beleilleszkedik a csoportos finanszírozás tárgykörébe. Ugyanakkor a szándékot tekintve nyilvánvalóan az kellene legyen, hiszen egy és ugyanazon tulajdonosi körbe tartozó társaságok keresztfinanszírozásáról lehet szó!
A cég kölcsönt ad független vállalkozásának
Amennyiben üzletszerűnek minősíthető, úgy kizárólag csak a 2. számú melléklet 10.4.
b) alapján - az egymással áruszállítási vagy szolgáltatási jogviszonyban álló vállalkozások vagy természetes személyek által e jogviszonyra tekintettel adott halasztott fizetés vagy előleg (kereskedelmi kölcsön) - nem minősül pénzkölcsön nyújtásának.

Az üzletszerűség akkor valósul meg, ha
  • ellenérték fejében nyereség, illetve vagyonszerzés végett
  • előre egyedileg meg nem határozott ügyletek megkötésére irányuló, rendszeresen folytatott gazdasági tevékenység

Tehát olyan egy, vagy több vállalkozásnak nyújtott kölcsön, amellyel a kölcsön nyújtója nincs áruszállítási, vagy szolgáltatási jogviszonyban, engedélyköteles lehet, amennyiben van megállapítható ellenérték és ez évente több mint egy alkalommal ismétlődik előre meg nem határozott ügyletek tekintetében.

Az ilyen ügyletekkel kapcsolatos megítélés bizonytalanságát csak fokozza az az állásfoglalás, amely szerint „a tevékenység akkor minősülhet üzletszerű pénzkölcsön nyújtásának, ha cégnek a gépek és berendezések eladásán túl a kamatbevételekből is kimutatható üzleti haszna keletkezik”.


A cég kölcsönt ad a magánszemély tulajdonosának
A kamatbevételek szempontjából (majd látni fogjuk, ha az adózási kérdéseket érintjük) szóba jöhet az „ellenérték fejében nyereség” fogalma. A rendszeresség is képbe kerülhet, amennyiben különböző összegeket - előre egyedileg meg nem határozott ügyletként -, nyújt a cég a tulajdonosának évente több alkalommal. Ez történik akkor is például, amikor a pénztárban lévő készpénz eléri a kritikus nagyságot és valahogyan át kell minősíteni!
Rögtön hozzátesszük, hogy még nem hallottunk olyan esetről, hogy ilyen ügyletek engedélyhez kötöttségét firtatta volna a Felügyelet. Ennek ellenére úgy gondoljuk, hogy ez egy elég sikamlós talaj!


Magánszemély ad (tagi)kölcsönt a cégnek, amelyben tulajdonos
Az ilyen jellegű „finanszírozási” kölcsönökre egyáltalán nem jellemző, hogy közvetlen céljuk a nyereségszerzés. Bár halkan hozzátehetjük, hogy közvetett módon megvalósul a vagyonszerzési cél, hiszen egy jó finanszírozásnak ez kell legyen az eredménye. A rendszeresség szintén nem kizárható, amikor a gyakorlatban azt látjuk, hogy sok vállalkozás folyamatosan tagi kölcsönökkel fedezi a kiadásait.
Általában is elmondható, hogy a magánszemély folytathat üzletszerűen kölcsönnyújtási tevékenységet - és sokan folytatnak is, - ami persze nem jogszerű!
A tagi kölcsön nyújtás – szemben az általános kölcsön nyújtással - nem egy nyilvánosan elérhető ügylet, ezért akár egyedileg meghatározottnak is tekinthető lenne, ha csak ez az egyetlen jellemzője lenne az „előre egyedileg meghatározott” fogalomnak.
A Felügyelet gondolatmenetét követve „A Felügyelet álláspontja szerint az ügyletek akkor tekinthetők előre egyedileg meghatározottnak, ha a megkötendő ügyletek egyenként, egyedileg azonosítható módon, minden tekintetben (például az ügylet értéke, jellemzői, az ügyleteket megkötő felek személye, a teljesítés feltételei) előre meghatározottak. Amennyiben a konkrét kölcsönügylet(ek) a fent írtak szerint egyedileg azonosítható(k), akkor annak az adott kölcsönnek, illetve kölcsönöknek a nyújtása értelemszerűen nem lehet rendszeres ...”
Tovább olvasva kicsit lejjebb :
„… rendszeresen folytatott gazdasági tevékenység esetében nem tekintendő releváns körülménynek, ha az ügyleteket kötő felek egymást már az ügyletkötést megelőzően ismerik, egymással üzleti, baráti, rokoni, stb. kapcsolatban állnak, mivel a szerződő felek személyének előzetes azonosíthatósága nem eredményezi, hogy az ügylet is előre egyedileg azonosíthatónak minősüljön ...”
És még tovább olvasva valahol:
...A Felügyelet véleménye szerint jelen esetben az ügyletek száma, volumene és a szerződéskötő felek személye nem azonosítható be előre, mivel a későbbiekben felmerülő finanszírozási igények, szükségletek sem határozhatók meg előre.
A rendszeresen nyújtott tagi kölcsön, a szerződő feleket leszámítva, nem biztos, hogy rendelkezik az előre egyedileg meghatározott ügyletek jellemzőivel.

Minden esetre a mai gyakorlat szerint elfogadott tény, hogy a tagi kölcsön a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény vonatkozó rendelkezése szerint nem minősül üzletszerű pénzkölcsön nyújtásnak.

Lehetünk-e nyugodtak ebben a kérdésben, tudván hogy mi az elfogadott gyakorlat? Albert Einstein szavait idézve "Mindenki tudja, hogy bizonyos dolgokat nem lehet megvalósítani, mígnem jön valaki, aki erről nem tud és megvalósítja."


1 A 3. § (12) bekezdését a 2009: CL. törvény 19. § (3) bekezdése iktatta be.
2 A 2. számú melléklet I. fejezet 10.2. pont újabb e) alpontját a 2009: CL. törvény 62. §-a iktatta be.
3 A 2. számú melléklet I. fejezet 10.4. pont f) alpontját a 2009: CL. törvény 169. § (9) bekezdés c) pontja hatályon kívül helyezte.
4 A 141. §-t a 2005: CXIII. törvény 35. § a) pontja hatályon kívül helyezte.

Szerződésmintáink:


Nem elég vállalkozni, a vállalkozást szeretni kell és nem elég szeretni, de tudni, tudni kell! Tisztában vagyunk vele, hogy az adótörvények tekintetében senki sem mondhatja magáról el, hogy ő aztán tudja a tutit. Ugyanakkor bízunk benne, hogy bejegyzéseinkkel egy kicsit hozzá tudunk járulni egy-egy jogi csűr-csavar tisztább megítéléséhez, vagy legalábbis átgondolásához. Segítsd te is jogszabály értelmező munkánkat! Ha véleményed, eltérő, vagy megerősítő információd van a témával kapcsolatban, vagy további kérdésed, akkor szólj hozzá a "megjegyzés" fülre kattintva. Kérünk továbbá, hogy értékeld írásunkat az alábbiakban feltüntetett jelölő kockák segítségével.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése